Az időről

{ About time }

Önarckép, camera obscura (fekete-fehér kontaktmásolat 24x36-os papirnegatívról), 1999. | Self-portrait, camera obscura (b&w direct copy from a 24x36 papernegative), 1999.

{ This is a self-portrait.
I exposed this picture until thirty-eight minutes with my camera obscura. So this is not a plain photo, but thirty-eight minutes of my life. }

Ezen a fényképen itt én vagyok látható. A fotót én készítettem magamról, tehát mondhatjuk, hogy ez egy önarckép. A kép nagyjából tíz éve készült, de nagy vonalakban nem változtam olyan sokat azóta. Egy közepes méretű tévés dobozból készítettem egy camera obscurát, azaz egy lyukkamerát és azzal készült a felvétel. A camera obscura technikája igényel némi körültekintést, előkészítést, ezért viszonylag időigényes módszer. Az expozíciós időről nem is beszélve. Pillanatfelvételre ugyanis alkalmatlan. Az általam kidolgozott technikával nagyjából húsz és negyven perc körüli expozíciós időkkel kell számolni. Ez a felvétel is 38 percig készült. Először megkomponáltam a képet, majd elkezdtem exponálni. Odasétáltam a kanapéhoz, leültem, majd rágyújtottam egy cigarettára. Közben egy szobrász barátommal beszélgettem, aki a kamera mögött melózott egy plasztikán éppen. Félidőben megérkezett egy haver, aki egy cigaretta erejéig beült mellém. Valamennyire ő is látszik a képen, de az idő rövidsége miatt -amennyit a cigaretta elszívása adott neki- csak éppen hogy exponálódott. Menet közben egyszer én is kimentem a képből vizelni egyet, de még visszaültem tíz percre. A harmincnyolcadik percben felkeltem a helyemről és befelyeztem az expozíciót.

A fentiekben egy történetet meséltem el, amely beleégett egy 24x30-as negatív fényérzékeny rétegébe. Mi csak egy képet látunk, de az valójában nem egy egyszerű kép, hanem harmincnyolc perc története. Rögzítve. Fénnyel.

A szöveg eredetije teljes terjedelmében a tajkep.blog.hu oldalamon jelent meg először.