„Laterna magica, lat. (I. Bűvös lámpa), állitólag Kircher Atanáz jezsuita atya által feltalált készülék (ars magna lucis et umbrae, 1646), mely áttetsző szinekben üveglemezekre festett képeknek nagyított vetítésére szolgál. Áll egy négyoldalu szekrényből, melynek egyik oldalán lévő nyilásába nagyító lencsepár van alkalmazva. Az egyetlen egy gyüjtő lencseként szereplő lencsepár mögé annak gyujtó távolán valamivel tul a szekrénynek egy oldalrésén át forditott állásban beilleszthetö a vetítendő kép; a kép mögött van a megvilágítására szolgáló fényforrás s e mögött a szekrénynek a lencsékkel átellenes oldalán homoru tükör, mely hogy a megvilágítás lehetőleg erős legyen, a lámpa fényét a képre koncentrálja.
E fordított képről a lencse-összetétel kétszeres gyujtótávolán tul meghatározott távolságban levö falra v. áttetsző vászonernyőre nagyított és viszszaforditott tehát egyenes állásu képet ád. A vetített kép fényereje nem elég nagy hogy nappali világosságnál látható legyen, ezért e mutatványoknak sötét szobában kell történniök. (...) a fénynek kellő összepontosítására a fényforrás és a nagyítandó kép köze gyüjtő lencse v. lencseösszetétel van illesztve, a nagyító lencseösszetétel pedig a krómatikus; tárgyul gyakran üvegfotográfia használatos (...).”
(részletek A Pallas Nagylexikonából)
A blogról
A laterna magica mint tárgy igen összetett dolog, mely számos asszociációs lehetőséggel bír. Egyrészt -funkcióját tekintve- vetítőberendezés, mely egykor szórakoztató és tudományos célokat szolgált, ráadásul sok szempontból a film műfajának előfutáraként is értelmezhető. Ebből a szempontból pedig maga a csoda és a varázslat ez a szerkezet, hiszen gyermekkorából mindenkinek van emléke a hasonló hangulatú diafilmes vetítésekről, amikor az elsötétített szobában szüleink levetítették nekünk a mesefilmeket. A mai napig élénken élnek bennem ezek a hangulatok. A diavetítő jellegzetes szaga, nyikorgó hangja és persze maga a lényeg, a falra vetített mese színes képkockái.
Jómagam képzőművész vagyok, aki elsősorban fotográfiai felhasználású képekkel dolgozik és régi fotográfiai technikákat használ. Első megszerzett szakmám szerint egyébként fotográfus vagyok, csak idővel rá kellett jönnöm, hogy a tisztán vett fotográfia mint műfaj szűkösnek bizonyult számomra, az önkifejezés lehetőségeinek a szempontjából.
Aztán sokáig mozgóképpel is foglalkoztam, úgyhogy valahol nem véletlen a címadás, a laterna_magica sem, hiszen tagadhatatlanul Ingmar Bergman az a filmendező számomra, akitől sok kérdésemre közelítő választ kaphattam. Mind művészi, mind lelki értelemben.
Na de ez a blog nem a szövegelésről szól, hiszen arra van másik felületem. Ez a blog amolyan portfolioként funkcionál, úgyhogy akit érdekel a dolog, az a képeimet fogja itt megtalálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése